Több olvasás, kevesebb felesleges telefonnyomkodás.
Több zöldség és gyümölcs, kevesebb cukros cucc.
Több mozgás, kevesebb punnyadás.
Több szex és együtt töltött igazi egymásra hangolódós idő.
Több nevetés és játék, kevesebb mérgelődés és türelmetlenkedés.
Nekem ez egy jó év volt, rengeteget tanultam és valtoztam. Kíváncsian várom a következőt, mert most fog igazán megváltozni az életünk, hisz megyek vissza dolgozni.
Igazából szeretnék még egy gyereket, mert szeretném érezni, hogy valakinek a szíve teljesen együtt dobban az enyémmel. Szeretnék énekelni a még meg nem születettnek is. Misinek magyarázni erről az érzésről és boldogan látni, hogy okos szeme felcsillan, mert érti. Szeretném látni együtt a testvéreket és egymás felé terelni őket, megoldva a féltékenységet.
Szeretnék laza anyuka lenni, aki szeretettel fordul a családja és a barátok felé, de közben nem veszíti el önmagát. Most azt hiszem a helyemen vagyok. Boldog szerelmes nő, aki tudja, hogy a legjobb férfit választotta. Van életem a gyerekemmel, a családdal, külön a férjemmel és van életem nélkülük is.
Már csak alkotni kellene valamit (a konyhán kívül) és akkor tényleg minden kikerekedne.
Szeretem Mamát! Mondta a 2 hét híján 2 éves. Később már úgy mondta "Szeretem Mamát és cicit!" Várjuk ezeket a mondatokat, de amikor kimondja annyira más, annyira csodálatos.
A plüssállat hordozást is nemrég kezdte el, és tegnap cicit kért a pandamaci is. Nem hittem, hogy ezek kistesó nélkül is léteznek, de hát végülis saját maga is példa :)
Mondják sokan, hogy az elf kendőbe nem csak álomport szőnek bele a lányok, hanem valami csodaport a kisbaba érkezés megsegítésére. Elfet veszel terhes leszel... Nyertem egyet 2016 nyár elején, aztán vettem egyet a végén. Mondjuk akkor még nem menstruáltam. Aztán vettem egyet idén nyáron is egy gyönyörűt az új székről, majd egy sálat is. Rám nem igaz, vagy jobban kéne akarnunk khmm...
Harmadszorra sütöttem meg Steiner Kristóf muffinját. Hát életem legjobb sütijei. Mindegy, hogy kókuszos sütőtökös vagy narancsos diós mazsolás esetleg szederlekváros....isteni finom és omlós puha másnap reggel is.
És ma nehéz volt az elválás a bölcsiben. Nekem hozta a játékokat és nem akart az udvarra menni, aztán végül elköszönt és kiment Kati nénivel, de nem mozdult mellőle. Sírt és sokszor az ölébe akart ülni. Könnyen elaludt, mert Kati néni az ölébe vette.
Lassan egy órája alszik, itt ülök a kispadon és várom. Furcsa érzés, sírhatnékom van egy kicsit és szomjas vagyok. (nem gondoltam volna, hogy elalszik és nem hoztam vizet magamnak)
Kíváncsian várom az ébredését. Remélem örülni fog nekem.
Persze örült :)
Aztán olyan nap is volt, amikor felhívtak telefonon, hogy menjek érte, mert nem lehet megnyugtatni. Jött a cumitéma is. Kati néni, ha elfárad, akkor feladja. Vagy akkor törnek elő az igazi elvek... Nem tudom. Szerencsére Erzsi néni sokáig szoptatta a lányát és tudja, hogy nincs szükség pótlékokra.
3 nap bölcsi per hét nem a világ, de nehéz.
Azt álmodtam, hogy Zita terhes. Vagyis azt, hogy együtt vagyunk azok. Amig a wcben voltam azon gondolkodtam, hogy ha bejönnek a kocsmába megnézem a hasát. (meg is néztem, lapos volt) Aztán gyanúsan sokat erdeklodtek a gyerek után járó pénzekről. Aztán gyanúsan többesszámban beszélt magáról. Tudtam tudtam előre megmondhattam volna.
(én nem vagyok terhes... még)
Mennyi dolgot kell egy nap megcsinálni egy kisgyerekkel otthon lévő anyának? Reggeliztünk, játszottunk aztán elmentünk itthonról, mert be kellett mennem egy papírért a munkahelyemre. Misi lépcsőzött aztán héveztünk. A stúdióban színes mintákat pakolgatott majd ettünk.
Hazafelé már a hátamon, de megint hév. Aztán leadtuk a bölcsibe a papírt és hazajöttünk. Egyedül jatszott én pedig főztem. Most alszik...én zuhanyoztam és most itt fekszem mellette. Pihenek. Lehetne felmosni vagy a ruhákat elpakolni, de mára ennyi elég volt nekem. Nincs itthon rend, de van meleg étel vacsira és tegnap kiporszívóztam.
Miért írom ezt a posztot? Hogy megnyugtassam magam: Jól csinálod! Nem kell beleszakadni!!!
Azt hiszem festeni akarok. Színes képeket a Balatonról, A Tiszáról, a hegyekről amiket megmásztunk és Misiről.
El kell menni meglátogatni a gyerekes családtagokat és barátokat. Rengeteget lehet tanulni, megfigyelni ki mit és hogyan csinál. Mi az amit mi teljesen máshogy szeretnénk és mit csinálnánk hasonlóan. A családi élet élése teljesen más, mint párként élni együtt. Még jobban oda kell figyelni, hogy mindenki megkapja a törődést és megélhesse a boldogságot.
Először kért olyan ételt, amit nem látott és nem is mondtuk ki a nevét. Sajtot, reggel, Hetyén, a konyhában :)
És mondja, hogy IGEN, értelmes válaszként. Fejlődik a beszéd és a gondolkodás :)
Felfedezted már a szamurájt a deszkán?
Kérdezte a férjem tegnap este. A nappaliban feküdtünk az egyszemélyes ágyon és néztük a gerendás mennyezetet. 15 perc röhögés és mutogatás következett:
Nagy kopasz homloka van.
Aha, végtelen nagy.
És milyen zord az ábrázata. Bajszos.
Bekecsben van.
Tudom, hogy miért szeretem :)
Tengerparti életnek tűnik. Csak a szúnyogok ne lennének :)
Azért jobb lenne, ha kicsit közelebb lenne a part, de a kert és a hangulat tiszta mediterrán.
Olvasom az Öt géniuszt, érdekes dolgokat ír. Kememesaljára ráismerek, bár elfogult vagyok :)
Hetyén vagyunk Anyukámmal és a gyerekkel, megyünk aludni délután. "Nagyi, Nagyi" és integet neki. Lefektetem az ágyra, nézi a gerendákat a mennyezeten. "Bácsi, Bácsi" és integet.... Szopizik. Fekszem, nézem a gerendákat.... Most a bácsi nézi a mellemet és ahogy szoptatok...szuper.
Becsukom a szemem és inkább alszom .
Ez egy júliusi bejegyzés
Másfél éves volt nemrég és beszél. Mindent ismétel, rengeteg dologra rámutat és mondja. Mama, Apa, Nagyi, Papa, Andris, Panni, busz, kakas, villya (villa vagy kanál), kezek, másik, pálinka (!), dinnye, körte, tészta, néni, bácsi....
Úristen alig tobb, mint másfél éves.
Nem pisil az ölembe a függőágyban, hanem kiszáll és elmegy egy kicsit távolabb. Viszont pukkancs lett. Földhöz vágja a tárgyakat, ha valamit máshogy képzelt el. Nagyon tud sírni, de a "megértem a bánatod" módszer hatásosnak bizonyul. Csak nem mindig jut az eszembe sajnos :(
Hetyén vagyunk, vezettem Szaporát is Mesterifürdőig meg vissza. Jó volt, ezeken a tájakon nagyon jó haladni. Napraforgó mezők és kedves kanyarok, mediterrán ez a vidék.
Megvettem az Öt Géniuszt, alig várom, hogy olvashassam.
Itt a nyár, Misi imádja a vizet, a napsütést, a fagyit, a halas ételeket és a zenét én meg egyre jobban imádom Őt és egyre boldogabb vagyok.
Bemutatkozást kell írnom a szoptatós fotóm alá. Legyen belőle blogbejegyzés!
Misi farral akart megszületni a 37.hétre. 5 perces fájásokkal kerültem a műtőbe, alig volt magzatvíz körülötte, de tökéletes életfunkciókkal jött a világra. Nem volt 2 kg, ezért másik kórházba vitték koraszülött osztályra.
Nem tudtam ülni a migréntől, nem gondolkodtam, csak fejtem. Szerencsére meg sem fordult a fejemben, hogy nem lesz tejem. Három nap múlva mehettem utána.
Bimóvédővel sikerült az első szoptatás, 13 nap múlva mehettünk haza.
A koraszülött osztály szoptatási tanácsadó doktornőjének és a nőgyógyászomnak köszönhetjük hogy megtanultam bimbóvédő nélkül fájdalommentesen szoptatni.
A mi történetünk egyrészt a szerencséről másrészt az ösztönökről, a kitartásról és a tájékozódás fontosságáról szól.
Balatongyörökön emlékezetes nyaralásaink voltak: tetőn napozós, Tihanyig bringázós június, sok sok baráttal fázós őszi hétvégék, furcsán szomorkás hangulatú hármasbanok, latinos partys éjszaka részegen fürdős, horgászós, nászútra indulós, terhesen Barrio Latinora salsázós.
Idézem fel az emlékeket, képek villannak be: Korcsolyázunk a befagyott tavon, a tetőn táncolunk, bringázunk kocsmától kocsmáig, fürdünk Hévizen a kifolyónál, rétest eszünk a termelői piacon, Tibi a szürke gémet fotózza. Orsiék szerelmesen néznek egymásra aztán civakodnak. Átfagyás ellen bepálinkázunk. Borfesztivál, jazz csütörtök, rántott ponty a panorámás fenyős helyen. Töltött paprika bográcsban, szilvásgombóc, halászlé, bundáskenyér. Misi tapicskol a vízben, pedig még járni sem tud. Karikás kendőben altatom a parton...
Most szaladgál a kertben, pacalt reggelizik az apjával, közelről hallgatja a koncertet és szalad a fények után a dizsiben. Bele akar futni a Balatonba és pirulásig csábítja a pincérlányt.
Isteni lett a sült keszeg és friss bodzavirágból ittam teát. Jó kávé, fagylalt és sok nevetés együtt. A legjobb nyaralásunk, amióta szülők lettünk :)
Rist Lilla: Édes és sós
Mentünk hát
együtt,
sokáig mentünk,
tél volt,
aztán nyár is,
és öregedtünk,
az én arcomat
átmetszette
egy szarkaláb,
ő megnyúlt
és
fürtös haja szaladt
vele,
ha elfutott,
és én
utánakaptam,
mindig...
aztán hagytam,
hadd essen el,
és mikor sírt
egy kicsit,
még megszoptattam újra,
ott kint,
az emberek előtt,
hadd csodáljanak,
hogy
így vagyunk
mi ketten.
Kicsit elfordultak,
láttam,
mintha nem illenék,
ami jólesik,
de mi mentünk
tovább.
Mentünk
gyalog,
léptünk fűre
és mentünk
át a városon,
és ha éhesen
megálltunk,
csak leültünk
a kőre,
mint régen a parasztasszonyok,
szaladhatott
köröttünk
a világ.
És
aprócska teste
hozzám simult,
összekapaszkodtunk,
én fogtam őt,
ő markolt engem,
hagytam,
és lehunytam a szemem.
Valahol messze jártunk
megint,
valami ismeretlen tájon,
ahol csönd van
nincs szabály
se tudat,
se nyelv,
csak erő
és mozdulat,
ő jött felém
és én felé mentem
s hogy találkoztunk,
kinevettük az időt.
Kicsúfoltuk őt
mi ketten, bizony
én meg ő,
mondtuk neki,
hogy múlhat, ha kell,
mi maradunk
egymásba írva.
S mikor
kétfelé szakadtunk,
ő jövővé lett,
én múlttá,
és menni mertünk
ketten kétfelé,
külön,
jó volt az is,
jó.
Szabad lehettem,
hogy elapadt
a folyó, az édes,
s ahogy elapadt,
ez a sós,
a szabadság vize,
csípni kezdte az arcomat.
Hetyén vagyunk végre. Örülök, hogy nem kellett várni nyárig. Húsvét van és a gyerek tojásokat fog keresni a fűben két nap múlva.
Most virágokat keres. Leguggol mellé, megnézi és simogatja. Aztán persze megpróbálja letépni. Fürtös gyöngyike is van és fehéres szirmú ibolya, gyönyörű tavaszi a kert.
Tegnap Borgáta felé autóztunk és megállapítottam, hogy ilyen színű mezők csak itt vannak. Anyám azt mondja: ez a délnyugati géniusz. Hamvast kell olvasnom!
Pár hete indult el. Megallt a kanapé mellett, elengedte mindkét kezével, majd tett két bizonytalan lépést felém és a nyakamba vetődött. Borzasztóan örült magának utána, annyira, hogy mindig megharapott. (Ennek remélem vége, de ezt csak nagyon halkan zárójelben merem leírni.)
Más gyerekek viselkedését utánozza le, így kezdte el igazán a járást. Nem csak hozzám jön oda néhány lépéssel, hanem elindul bele a világba.
Az első szava a BUMM (a Mama után persze). Vigyorogva, kilógó fogakkal mondja és várja, hogy én is mondjam.
Néhány másodpercig kapaszkodás nélkül állt ma a kádban...egyik kezében Vizicsikó Viki fürdőskönyv (vicces gyerekcuccok vannak), a másikkal a szemét dörzsölgette, az apja meg nem mert levegőt venni :)
Az első betegség is megvolt, köhögős megfázásos akármi, fogzással kombinálva, oltás után persze. Ja és két hét múlva vissza is esett. Szerencsére felnyitották a szememet, hogy kaphat hársfa teát egy ekkora gyerek. Javul is szépen...lekopogom.
Járok vezetni december óta, Misi Nagyizik olyankor. Szuperek együtt. Az Anyám zseniális nagyi, jó társaság nekem is és a gyereknek is. Nagyon figyel rá és partnerként kezeli. Úgy játszanak, ahogy a gyerek akarja de mindketten élvezik. Jó rájuk nézni :)
Nagyon örülök, hogy ilyen szépen zártuk az évet. Megbeszéltük a problémákat, kitakarítottunk rendet csinaltunk. Misi szülinapján már jó volt bejönni hozzánk, karácsonyra meg már igazán otthonos lett a lakás.
És boldog volt az első igazi karácsonyunk családként. A karácsonyfa, a fények, a gyertya, a hó, a tüzijáték, a koccintás mind mind tetszik neki.
