Egy év

Eltelt egy év, december 16-án egy éves volt a gyerek. Nem repült el gyorsan, sok minden történt velünk. Nézegettem a képeket és felidéztem a pillanatokat, boldog kacagós és kétségbeesett emlékek. Sokszor alkalmatlannak éreztem magam, azt is tudom, hogy mit csinálnék máshogy, de nem akarok semmin rugózni. Hosszú idő alatt lettem nyugodt és boldog anyuka, de nem sajnálom ezt az időt. Okos, ügyes, érdeklődő és szép a fiam és van egy csodálatos apukája. Nem cserélném el őket ❤

Novemberi tavasz

Nagy veszekedés és szomorúság után kisütött a nap egy hete pénteken délben. Csodás népzenés gyerekprogram után hazafelé sétáltam a nyugalmat megtestesítő anya-lánya párossal.
(Jó volt arra gondolni, hogy néha mi is így nézünk ki kívülről, csak anya és fia ugye)
Aztán egy igazi spontán programos hétvége következett, mennyei citromtortával és egy új pihe-puha meleg stólával megkoronázva. A napsütéses érzés azóta is tart. Köszönöm a novemberi tavaszt, megmentett a depitől azt hiszem.

Rideg november

Eszembe jut a terhességem. Október vagy november. Emlékszem, hogy szomorú voltam néha, de az is lehet, hogy sokszor. Éhségre emlékszem és arra, hogy görcsöltem azon, hogy beforduljon. Amikor négykézlábaztam egy 10-11 hónapos gyerekkel, akkor arra gondoltam, hogy ez is segíthet ebben. Aztán fáztam hazafelé és éhesen elkezdtem levest főzni, de túl csípős lett és inkább lementem egy gyrosért.
Nem szerettem a hétköznapokat. Mindig kitaláltam, hogy rajzolok vagy olvasok, de nem csináltam. Talán túl ritkán csináltam olyan dolgokat, amiket szeretek.
És most megint november van és érzem, hogy nem jó valami. Péntekre mindig kiborulok, türelmetlen vagyok a gyerekkel és bunkó a férjjel. Egyik sem ezt érdemli, de én sem érdemlem meg a szomorúságot. Most magamra kell gondolnom és olyan dolgokat kell csinálnom, amiket szeretek. Ha boldog vagyok, akkor kinyílok és mindenki kap belőle.
Éljenek a jó gondolatok! (Majdnem tervet írtam, de olyan egy 11hónapos mellett nincs)

Beültünk ma egy sörre az Albatroszba. Igazi randi volt. Utoljára nagyjából 10 hónapja ültünk be kettesben valahova. Konkrétan egy belvárosi kávézóba egyik kórházból a másikba menet. Emlékszem sírtunk, a boldogságtól és a nehézségektől.

??

Akinek nehezen kezelhető, matrica tipusú, egész nap sírós, napközben egy percet sem alvós, hisztérikus stb gyereke van, az hogy bírja?
Az enyém azért van hogy eljátszik egyedül, általában vidám és aranyos mégis minden hétvégére elfogyok és kiborulok. Vagy ez csak az ocsmány novemberi időjárás miatt van??

Testvért? Soha!!!

Azon gondolkodtam, hogy mikor jut először eszébe egy anyának, hogy kistesó legyen? És hányszor kergeti ezt a gondolatot a világ végére, hogy soha többet ne jöjjön elő, mire végül eldönti?
Vagy ez csak úgy jön?

10 hónap

Már nem baba, egy kisfiú :)
Beledobom a párnahalomba és nevet géphangon, mert a gyerekek géphangon nevetnek. Sőt úgy is beszélnek. Talán akkor kezdenek el hangsúlyozni, amikor már körmondatokat mondanak.

Babablog?

Hát igen, ez egy babablog lesz. Mivel napjaimat a gyerekkel töltöm, erről tudok írni. Fogakról, pelusokról, kendőkről, játszóterekről és babaprogramokról.
10 hónapos volt Misi szombaton. 10 hónap kellett, hogy eljussak az írásig. Le kellett lassulnom, elfogadóvá kellett válnom. És most jó :)

Születés

2015. december 16-an megszületett Misi és vele együtt megszületett a Mama.