Kenyér

Megsült ma reggel az első kenyerem. Két hete nevelgetem a kovászt hozzá. Büszke vagyok magamra!
A dagasztásban a próbáról hazaérő szalonspicces férjem segített hajnali 1 órakor. A dagasztás a legnehezebb része, mert elfárad a kezem, de a kenyér annyira jó lett, hogy kidolgozom a megoldást erre. (vagy sose én dagasztok)

Gyerekségek

Misi azt mondta, hogy csak egyszer szeretne oviba járni. A heti egyszerben maradtunk, ezt választotta a felajánlott lehetőségek közül. Gondolom a hétfőt választaná, mert olyankor szokott Apuka lenni.
"Én egy Apuka vagyok!" mondja büszkén. "És hol a gyereked? Ki az Anyuka?" kérdezik.
Nem tud válaszolni vagy nem akar.
Néha azt mondja nekem: "Te leszel az Anyuka."

Tavaszlány

Olyan sok mindent túldramatizálok. Hol van az a lány, aki elengedi a munkahelyi problémákat, amikor kilép az ajtón? Aki csak a családdal és a hobbikkal foglalkozik, amikor hazaér? Gyere elő Te lány, Téged nagyon szerettelek. Mindig vidám voltál, senkivel sem veszekedtél és jól érezted magad a bőrödben!

Nagyon várom a tavaszt, elegem van a hidegből, az orrfolyásból, a köhögésből, a télikabátból. Napsütés legyen, szép felhők és sok sok szabadtéri bolondozás.

A fent említett lány biztosan téli álmot alszik...

Munkabetegség

Azt hiszem betegítem magam. Köhögés oldódik, nátha múlik erre jön a fosás. Félek a holnaptól, mert nem tudom mi vár rám es nem tudom milyen érzéseket hoz ki belőlem. Szerencsére olyan ember van mellettem, aki mindig tudja mit kell mondani, sőt úgy tud odaszúrni, hogy csend lesz.
Okos leszek végighallgatom őket és csak a végén beszélek.
Arra viszont tegnap éjjel rájöttem, hogy én nem akarok olyan emberekkel dolgozni, akik a hátam mögött beszélnek meg engem érintő dolgokat.

Február

Beteg vagyok néhány napja, de nem egyedül pihenek, tolom a nem ovikompatibilisen köhögő gyerekkel a hétköznapi rutint. Túl sokat kiabálok és túl sokszor kell bocsánatot kérnem. Úgy érzem be vagyok zárva, ráadásul kupleráj van és kosz, de hajat mosni sincs kedvem.
Volt este 45 perc énidőm. Felmásztam a kálvária dombra, egész jól ment full sárban is. Álltam és néztem a millió fénypontot, csíkot, villogást és hallgattam a morajt. (szerencsére büdös nem volt) Felnéztem az égre és hangosan mondtam ki a gondolataimat.
Ez nem az én városom. Több csillagot szeretnék látni és kevesebb ablakot.
Lefelé a bokrok között jöttem és szarba léptem.