Kibaszott nehéz beismerni, hogy igazából tele vagyok agresszióval, tehát miattam ilyen a gyerek. Azt érzi amit én és azt teszi amit én.
Segítségre van szükségem.
2018. december 30., vasárnap
Segítség
2018. december 24., hétfő
December 24
Karácsony van. Elolvadt a hó, eltűnt a hóember a ház mögül. Meleg szél fúj, száguldanak a felhők az égen. Millió pocsolya van a járdákon.
Misi mosolyog.
- Jól érzem magam. - mondja
Mellém áll, nyújtja a kezét.
- Mama, Te vagy a legjobb. És Apa is a legjobb.
Karácsonyabb ez a karácsony, mint bármelyik az elmúlt években. Ünneplőbe öltözött a szívem.
Este mézeskalácsot sütünk a Jézuskának és az Angyaloknak. Misi elpakolja játékokat.
- Ha majd jön a Jézuska és az Angyalka, akkor játszhatnak a duplómmal és dobolhatnak is és Apa gitárjait is kipróbálhatják.
Éjfélig is ébren vagyunk, Misi sokszor megölel minket. Vacsora közben azt mondja, hogy mindketten angyalok vagyunk.
2018. december 16., vasárnap
3
Három éves lett ma Misi. Dobol, vonatozik, épít, énekel. Csokitortát kért eperrel, de csak málna volt. Remélem megfelel :)
2018. december 2., vasárnap
Alicante
Elmentem Spanyolországba 3 napra. Nagyon sok finomságot ettem, rengeteget nevettem, beledugtam a kezemet a tengerbe november végén és felfedeztem egy új helyet, ahová szívesen visszamennék.
A motoros túrák jutottak eszembe, mert sokat kanyarogtunk kopár hegyek között, kaktuszok, pálmák és olajfák nőttek mindenféle és sütött a nap ezerrel.
A kollégáimat is jobban megismerhettem, pozitív és negatív csalódások is voltak és még jobban közelebb kerültem ahhoz az úthoz, amin menni szeretnék. Láttam nagyon jó példát, hogy hogyan lehet nagyot álmodni és aztán élvezni amikor valóra vált.
Alicante visszavár, meg kell még keresni az óvárost, újra felmenni Santa Barbara várába és enni bundázott rákot, hatalmas bivaly mozarellát és katalán kenyeret sok paradicsommal és olivával.
Szombat reggel találkoztam a családdal. Misi hozza az "elvárt" viselkedést. Haragszik és csalódott, hogy elmentem, de örül, hogy lát. Verekszik, hisztis és apás lett.
Tudom mit érez, én is borzasztóan haragudtam gyerekként mindig a szüleimre, amikor nem vittek el a külföldi utakra. Áradoztak az ételekről, italokról, a tájakról, a tengerről mi meg lepittyedt szájjal álltunk. Már akkor tudtam, hogy én máshogy fogom csinálni. Én szeretnék élményt adni a gyerekemnek, szeretném, ha megkóstolhatná ő is a helyi ízeket, ha megtanulná a köszönést a helyi nyelven és boldogan futhatna a tengerbe.
A nyaralás mindig közös családi lesz, de egy hosszú hétvégét megengedhetünk magunknak kettesben is, akár Alicantéban :)
2018. november 24., szombat
Hello hiszti
És itt a hiszti meg az akarat. A verekedés átalakult. Legalább itthon, szeretetben, száz százalékos figyelemmel tudjuk kezelni ezt az érzelem kitörést. Örülök a heti plusz egy napnak, amit ráadásul kettesben tudok Misivel tölteni. Igyekszem nagyon türelmes lenni, de kellenek a saját 10 percek, amíg nyugodtan iszom a kávémat és olvasgatok. Remélem szépen megmarad ez az egyensúly.
2018. november 11., vasárnap
Félelem
Miután bevallottam magamnak, hogy félek a szüléstől és lehet, hogy a kórház dolgozóitól is, megkönnyebültem. A félelmeket le lehet győzni, meg tudom keresni azokat az embereket, akik tudnak nekem segíteni ebben.
Szeretném, ha csodafiú megtapasztalhatná a testvéri szeretetet, az osztozás szépségét és a nagy család és a közös játék boldog érzését.
Szabadság = élet
Én, ha férfi volnék, a nőmet nem erőszakkal kényszeríteném, hogy maradjon velem, és asszisztáljon mindahhoz, amihez nem szeretne. Nem számoltatnám el arról, mire költi a pénzét, és nem ellenőrizném hol, mikor és kivel tölti az idejét. Hobbiját, munkáját nem tiltanám be, nem nyesegetném baráti körét. Nem mondogatnám neki, hogy nélkülem csak egy szerencsétlen lenne, nem döngölném az önbecsülését a földbe. Hanem élvezném ragyogását, és büszke lennék, hogy ez a nő saját szabad akaratából van velem, pedig megtehetné bármikor, hogy elmehessen. Semmivel se láncolnám magamhoz, de menőnek érezném, hogy engem válaszott. Ebből tudnám, hogy valamit jól csinálok. Hogy a nőm boldog.
Érdekes módon, ezt nőként sem csinálom másként. Szeretem, ha a mellettem lévő férfi szabadon mozog. Nem azért siet haza, mert megbüntetem, hogyha nem, hanem azért, mert jól érzi magát, és pontosan azt teszi, amit szeretne. A szabadság felelősség, persze. Van, aki tud, és van, aki nem tud élni vele. A szabadság csak akkor érvényes, ha kölcsönösen létezhet, ha ugyanazon jogok és felelősségek járnak mindkét félnek. Ha a szabadságot nem arra használják, hogy visszaéljenek vele. Ha a szabadság azt jelenti, megtehetek bármit, és pontosan ezért tiszteletben tartom azt a felet, aki mindezt adományozza nekem. Nem lépem át a határt, ahonnan az a szabadság károsítja a másik fél integritását. Nem fosztom meg szabadságtól való jogától azáltal, hogy hazugsággal rejtem el előle a valóságot, vagy azáltal, hogy menekülési útvonalait lezárom.
Semmi sem menőbb, mint amikor valaki téged választ szabad akaratából, vagy amikor te legbelső szabad akaratodból őt választod. De a szabadság csak addig szabadság, amely határig nem sérti a másik szabadságát. Mert ha igen, akkor az onnan sajnos már nem szabadság, hanem erőszak. És forradalmat kíván.
Köszönöm Tisza Kata, hogy ilyen szépen megfogalmaztad.
2018. november 9., péntek
Méreg
Megint túl sok lehet a méreg a szervezetemben. Ronda nyelvfoltok, puffadt has és a hátamon a száraz foltok. Ja és a hajam is korpás megint. Érdekes, hogy nyáron Lovranba semmi bajom nem volt, pedig aperol spritzek, pelinkovacok, borok és pizzák hadát fogyasztottam el, rengeteg sajttal ugye. Elgondolkodtató....
2018. október 30., kedd
Így
Meg kell növesztenem a szívemet, hogy beleférjen még egy gyermek!
Szeretném megnöveszteni a szívemet, hogy beleférjen még egy gyermek!
2018. október 22., hétfő
Csehország
Színes ősz. Rengeteg turista. Mindenhol magyar szavak. Van amikor zavar, de van amikor örülünk neki. Beli buba a párnára, kicsi kutya a szalmára mosolyogva énekli Andi Chesky Krumlov színes tűztornya alatt. Misivel együtt is énekelnek. Véletlen Nepomuki szobor Zlata Korona kis utcáján. Aperol Spricc Cheske Budejovice Főterén. Selymes barna sör és keserű Fernet. Káposztás disznósült, knédli. Mondjuk jó hermelint nem ettünk. Gyerekkel más az utazás, ismét okosabbak lettünk és legközelebb egy kicsit másképp szervezünk, hogy még jobb legyen. Apuka is idősebb lett, hozzá is több türelem kell. Nehezen fogadja el, hogy már nem olyan könnyeden sétálgat az emelkedőn és a barátja is hiányzik, aki most nem jöhetett velünk. Jövőre egy közelebbi várost szeretnék megismerni és szállást a központban foglalunk :) Negyedszerre voltunk Chesky Krumlovban, de felfedeztük a kálváriát és végre felmentünk a toronyba.
2018. október 17., szerda
Gyerekszáj gyerekgondolat
- Egyedül voltam, de nem sírtam, mert itt volt a Szilvinagyi és Péterpapa.
- És mikor nem vagy egyedül?
- Amikor Te itt vagy.
- És amikor Apával vagy, akkor egyedül vagy?
- Akkor sem vagyok egyedül.
2018. október 12., péntek
Agresszív a gyerek
Az agresszív gyerekekben feszültség van. Elrontottam valamit? Túlságosan türelmetlen vagyok? Fenyegetőzök vagy próbálok megelőzni dolgokat? Korai volt az óvoda? Maradnia kellett volna inkább a bölcsiben? Annyira erőlteti a nagyfiúságot, hogy szinte ijesztő.
Aztán másnap teljesen komoly, mindenben ügyes, épp annyira huncut, ami még pont belefér. Neeeeem éééérteeeem!!!
2018. október 11., csütörtök
Vonatos nap
Ma munkából adódó barátnős napom van. Végre beszélgettünk, ebédeltünk együtt, de közben segítettem a fürdőszoba dolgokban is és felmértük a konyhát. Most utazom hazafelé és van időm nézelődni, telefont nyomkodni.
Vonatozással indult a nap, érdekes beszélgetést hallgathattam. Az építész ember felidézett egy régi emléket, amikor Egyiptomba utazott tanulmány útra és a 3 éves fia nem akart vele telefonon beszélni. "Nem akarok vele beszélni, mondd meg neki, hogy meghaltam!" Én ezt a sztorit már hallottam, hasított belém. Ki lehet ez az építész, aki Győrbe jár tanítani, Makovecz ki akarta küldeni az órájáról, mert vitázott és Csíkszeredára (?) tervezett egy passzív parasztházat? Ki fog derülni egyszer...
Rendszeresen járok jógára (írom le ezt egy olyan héten, amikor nem jutok el). De megígértem magamnak, hogy a jövő hetet nem hagyom ki. Úgy kell szerveznem a munkámat, hogy eljussak a reggeli órákra és akkor tuti nem marad ki.
Azt hiszem Misi beszokott az oviba, örömmel megy, nagyfiúsan viselkedik. Azért, amikor a 2. héten azzal fogadtak, hogy verekszik és beszélgessünk a pszichológussal, akkor kicsit elkeseredtem. A szívem mélyén tudtam, hogy eltúlozzák, de amikor a barátnőm sem értette igazán, hogy mi a problémám, akkor az nem volt jó. Szerencsére azóta sokat javult a dolog (bár most bekúszott egy gondolat a fejembe, hogy "na leírod aztán ki tudja mivel várnak este....").
Mindenesetre az biztosan nem igaz, hogy nem fogják szeretni/nem szeretik ezért. Minden reggel valaki elészalad, simogatják, mosolyognak rá. Látszik, hogy örülnek neki és ő is örül nekik, viszont azt hiszi, hogy vicces, ha csapkod.
2018. szeptember 25., kedd
Nem!!!
Nem, nem leszek türelmes és nyugodt hangú, amikor belül szétrobbanok. Igenis kimutatom a dühömet a fájdalmamat, mert ezek is érzések. A világ nem egy cukorpalota ahol mindig mindenki mosolyog, a mama mindig kedves és nyugodt bármi is történik. Van, hogy hangosan, ingerülten szólok a gyerekemre, amikor valami már sokadszor történik. És ha ez nem tetszik a külső szemlélőnek az engem nem érdekel és magyarázkodni sem akarok.
Viszont nem haragszom az észrevételért, mert elgondolkodtam néhány dolgon. Ma megtanítottam Misit a párnába fejelni és a párnába kiabálni, mert ez szuper a feszültség levezetésére. És egy ovisban pontosan annyi feszültség van, mint egy felnőttben. Sőt, sokszor több!
2018. szeptember 22., szombat
Ovibetegség, apaprogramozás
A "beteg" gyerek és a táppénzes apuka gyermekvasutaztak amíg én dolgoztam. Megértem, hogy Misi nem akar oviba menni, ha ilyen programok várnak rá betegség alatt. Nehéz így az ovikezdés.
2018. szeptember 15., szombat
Énposzt
Voltam jógán! Izomlázam van mindenféle fura helyeken, gyakorlatilag ajándékba kaptam ezt az alkalmat. Bérletet kell vennem és rendszeresen kell járni.
Levágattam a hajam! Hátul felnyírt, szerintem tökmenő, elöl annyira nem sikerült, de hát miért is gondoltam, hogy a fodrász megérti mit szeretnék...
Vettem új nyakláncot! Csodálatos, szépséges, természetesen scrapből készült :)
Elkezdtük tervezni a Loomient kendőt! Pipacsmezős, naplementés rét egy zöld mezőben. Neve is van már: Déli Géniusz.
Rajzoltam pipacsmezős képet, már csak színezni kell.
Szeretném megvenni a Nutribullet csodagépet, hogy minden reggel legyen itthon smoothie.
2018. szeptember 4., kedd
Hajprojekt
Megmostam a samponszappannal. Fénytelen, csúf lett és egy hét múlva zsíros volt. Valahogy bennemarad a szappan, lehet, hogy egy alternatív öblítő (mondjuk ecet) kellene mellé. Vagy levágatom a picsába.
2018. szeptember 1., szombat
Mi így élünk
"Én annak örülök, hogy nem sok mindenhez kellett hozzászoktatni a gyereket, hanem inkább csak úgy alakultak a dolgok." kimondtam és utána elgondolkodtam. Ez tényleg mennyire nagyon nagyon jó, nem kell megfelelni semmilyen elvárásnak, csak egyszerűen ÉLÜNK.
Nem akartam és nem is akarom kiságyba, babakocsiba, ciciről le, evésre rá.... szoktatni.
2018. augusztus 28., kedd
Gyerekgondolatok, gyerekszáj
Misit dorgálom, mert veszélyes dolgokat csinál. Komolyan beszélek vele halálról, életről, soha többé nem talalkozásról. Hallgat, komolyan néz, aztán megszólal:
"Ha lelépek és jön egy nagy fény és ott meglatom a mamát es akkor nem halok meg."
Nagyot nyelek és azonnal felírom ezt a mondatot, hogy később gondolkodhassak rajta.
A születése, na az például pont ilyen volt....
2018. augusztus 25., szombat
Hajprojekt folytatódik
A tengerparton minden nap megkapta a hajam a sós kezelést, aztán szódabikarbónával megmostam Hetyén (nem tudta leszedni az összes zsírt) és sajnos a hennázás nem jött össze még. Nagyon koszos, ragacsos, nehezen viselem. Rozmaring hidrolátummal bedörzsöltem a feljbőrömet 2 napja, akkor illatos volt a hajam, de hamar elszállt sajnos. Szerencsére most sem büdös, viszont ronda...
Rendeltem egy hajmosó szappant, remélem kibírom míg megérkezik....
2018. augusztus 21., kedd
Tengerpart
Tengerpart, sós levegő, forróság, finom kávé, pelinkovác, burek, tengeri herkentyűk mindenféle formában és egy (számunkra) újdonság: Aperol spritz.
Hetyéről indultunk, dimbes-dombos-kanyargós utakon Nagykanizsáig jutottunk el. Fociztunk a téren, kávéztunk és fagyiztunk és aztán Lovranig meg sem álltunk. A gyerek egy igazi hős, hogy kibírta az utat. Az elején aludt, aztán nézegetett, evett és a legvégén kiborult, de akkor már mi is. Óvárosi rejtekhely szállásunk volt, az aljában egy pici étteremmel. Kellett pár nap, hogy belazuljunk, de utána elkezdődött eddigi életünk legpihentetőbb tengerparti nyaralása.
Jó szokásunkhoz híven beálltunk a helyiek sziesztás életmódjára és rengeteg tengeri csodát ettünk. Nagyon - nagyon jó volt!
2018. augusztus 9., csütörtök
Hajprojekt
Július 20-án, pénteken mostam utoljára hajat samponnal. Utána következett 2 hét, amikor csak víz érte a hajamat. Mindenféle víz, Velencei tó, Tisza és csapvizek. Ocsmány volt, ragadt és viszketett.
Aztán két szódabikarbónás mosás után minden baja megszűnt, most meg már öt napja tengervizes, sós párás kúrát kap a Kvarner öbölben. Pár nap múlva egy hennás pakolás festés következik remélhetőleg, ha Anyukám bevállalja.
A tervem az, hogy soha többé ne kelljen samponnal megmosni.
2018. július 27., péntek
Ha a süt napon sétálok
"Ha a süt a napon sétálok, akkor fel kell venni a kalapomat." - mondja Misi és leveszi a kalapot a 3 másodpercnyi árnyék miatt.
"Ez itt a snidling ez pedig a fagnézium." - mutogatja a nagyi fűszerkertjét a vendégeknek.
"Pianisszimót doboltam Neked!" - vigyorog a fröccstől már nagyon mosolygós zenetanár bácsira, akinek erre leesik az álla, majd még jobban mosolyogni kezd.
"Itt a fanghalból szól a zene." - jelenti komoly arccal.
"A picsába!" - kiabálja az asztalnál, amikor leesik a kanál..... (köszönjük az új szót valakinek)
2018. július 24., kedd
Mérföldkő a nagyival
Misi 2 napot a nagyinál aludt. Könnyen ment és én nagyon örülök ennek. Mérföldkő a nagyinak és nekünk is. A bizalom a legfontosabb
Mérföldkövek
Vannak az életben olyan történések, amiket mérföldkőnek tekintünk.
Első közös időtöltésünk egy kisbabával. Nem pár óra, hanem napok.
Látom Misin, furcsállja, hogy nem csak ő "világ közepe". Nem könnyű és én nem vagyok mindig türelmes sajnos, de legalább törekszem rá. Jobban kell figyelni, hogy huncutságból vagy figyelem felkeltésből ne tegyen olyan dolgokat, ami a másiknak fájhat. Védeni az "idegen" kisbabát és közben védeni a kisfiam lelkét. Egy picit felkészít talán ez a helyzet minket a testvérre, illetve belelátunk mások gyermekes hétköznapjaiba.
2018. július 7., szombat
Fesztivál
És elindultam az idei nyár második fesztiváljára, ráadásul gyerek nélkül.
Tiszaalpárról autóval Budapestre, Budapestről vonattal Szántódra. Esőben indultam és napsütésre érkeztem vagy lehet, hogy én vittem magammal a napsütést.
Fagyival kezdtünk, aztán egy mojito és délutántól hajnalig, majd másnap déltől este hétig mosolyogva táncoltunk a srácokkal. A vasárnapi volt az igazi, kalap, napszemüveg fürdőruhafelső és tánc.
2018. július 5., csütörtök
Bölcsihatás
Utolért minket is a "bölcsihatás". Hívhatnám a közösség hatásának, de valahogy mást képzelek el egy ovis gyerek esetében.
Szóval nyávog és követelőzik. "Aaannnnyaaaannnyaaaannnya akarom!" mondja miközben mindig Mamának hív és gyönyörűen tud kérni és megköszönni mindent.
Nyári bölcsi van most, nagyon kicsik a csoport szobák és ha esik vagy saras nem mennek ki. 15-20 gyerek egész nap egy akkora szobában, mint a hálónk. Én szerintem kinyírnám a többieket két nap után, szerencsére a gyerekem rugalmasabb nálam. Ő "csak" ellesi a sok butaságot, amit a többiek otthonról hoznak.
Péntek délutánra változott meg Misi, tiszta szerencse, hogy szombaton kezdődött a nyaralás. Négy nap folyamatos magyarázás és jó példa mutatása kellett és most már kezdem úgy érezni, hogy hamarosan visszakapom a régi Misit. Aztán a jövő hét remélem nem lesz esős, és nem lesz "bölcsihatás", mert utána kezdődik az öt hetes szünet és hamarosan az igazi nyaralás.
2018. június 30., szombat
Nyaralás indul
Velence hármasban.
A ház barátoké, idén is megkaptuk egy hétre a nyáron. Árad belőle a szeretet, apró mosolygásra késztető kiegészítők vannak mindenütt. Színes papírmadarak lógnak a plafonról, kis faragványok a polcon, apró kép a falon, kalapok a fogason. Egy igazi tündéri otthon, a terasz egyben a nappali, üvegezett verandás a konyha és gyönyörű zöld a fű a kertben. Érik a fekete faeper és a málna. Hűvös van, de mégis boldogan melegítem a kezem a kávéscsészémmel reggel.
2018. június 25., hétfő
Ismét egy szuper nap
Nem tudok mást csinálni, mint áradozni arról, hogy milyen csodás, okos, gyönyörű, boldog kisfiam van és milyen csodás és boldog az életem anyaként. És nem értem azokat, akik nem így élik meg ezt, akik nem a gyermek jellemfejlődését látják a bizonyos korszakokban.
2018. június 23., szombat
Tényleg nagyfiú lett
Első hétvége nélkülem. Tényleg nagyfiú lett a gyermek és élvezi. Ja és én is élvezem.
Táncoltunk a hajóorron, igazi napsütéses nyári diszkó volt, pont olyan amire régóta vágytam. És másnap turistáskodtam is egyet a fővárosban.
A fiúk meg tök jól eltöltötték az időt a nagyszülőknél. Szóval tervezem a következő bulit.
2018. június 13., szerda
Gyerekszáj és gyerekgondolat
Két órája alszik a fiam. Elmélkedek, kávézom. Ki neveli az én gyerekemet? A bölcsis néni aki azt mondja rá, hogy rossz, mert dobol az asztalon? A szomszéd néni, aki minden találkozáskor elmondja, hogy hallotta a hisztit?
"Misi buta Misi rosszgyerek!" - mondja magáról a fiam és nevet, de tudom, hogy a nevetés csak kifelé van.
"Rosszaság van a fejemben, mert beakasztottam a horgot a szemembe." Elhülünk aztán magyarázzuk, hogy ez nem rosszaság, hanem kíváncsiság csak jobban kell figyelni és vigyázni, amikor kíváncsian kutatunk idegen tárgyak között.
Itt a nyár és mindjárt vége is lesz. Az én okos nagyfiam nyáribölcsibe jár. Ő nevezte el így és talán úgy is éli meg, mint egy nyári tábort. Általában szívesen megy, de vannak nehezebb reggelek, olyankor fájó szívvel hagyom ott, nem biztos, hogy szeretnék szeptembertől plusz egy napot dolgozni per hét. Ha bölcsis marad, akkor meg még kevésbé.
2018. május 21., hétfő
Egy megérett a meggy
Fára mászni jó. Fél kosárnyi meggyet szedtem, nem mertem túl magasra mászni, nem vagyok már a régi.
A nagynéném jutott eszembe. Gyermekek voltunk, kimentünk Perintbe és szüreteltünk, meggyet aztán cseresznyét. Mari egy nyakbakötős mintás topban és rövidgatyában indult fel a fára. Kampót vitt és kosarat.
"A semmi ágán ül szívem - mondta József Attila. Hát én meg a semmi ágán állok" mondta, és tényleg azon állt. Vékony meggyfaágon támaszkodva, guggolva vagy épp nyújtózva szedte tele a kosarakat.
2018. május 16., szerda
Barátság
Végülis én nagyon szeretek kávézókban ülni, fröccsözni vagy limonádézni (vagy kávézni), enni valami finomat és beszélgetni. Szeretem a kedves helyeket, ahol jó zene szól a háttérben, szép bútorok vannak, jók a színek és mosolygósak az emberek és rengeteg citrusfélét pakolnak a limonádéba. Szeretek elszívni egy fél szál cigit és pokrócba burkolózva ülni a járdára kirakott széken. Megszagolni a virágot az asztalon és beszélni és hallgatni, beszélni és hallgatni. Aztán autózni haza, tetőablakon csillagot nézni, jó zenét hallgatni halkan aztán hangosan. Barátság. Ahol nem kell kérdezni, mert úgyis tudod és úgyis tudom. Köszönöm, hogy megfogalmaztad ezt, nekem nagyon jól esett.
Várom a következőt.
2018. május 6., vasárnap
Elaludt egyedül
A gyerek elaludt az ágyon fekve a világos szobában, amíg engem várt. Oké fárasztó nap volt a mai és fél 11 van. De akkor is!
2018. április 30., hétfő
2018. április 17., kedd
Szerelmetes
Fekszünk a sötétben egymás mellett. Az orrát a karomhoz nyomja és gyorsan szuszog. Szagolgat és szerintem puszilgat. Én is így szoktam szerelmesen az apja nyakába bújni.
Szerelmetes fiam, mondják a régiek és mennyire igaz.
Fürdés után a gizipókot énekeltem neki, nagyon figyelt és még egyszer kérte az "elkószál" részt.
"A szánkó száll, a hó szitál, a hold az égen elkószál. A szánkó száll, a hó szitál, a hold az égen elkószál. Csillagfényes éjjen utat mutat majd haza nekünk. Csillagfényes éjjen mutat utat majd haza nekünk."
Végre el tudtam énekelni sírás nélkül. A kórházban mindig elsírtam magam és azóta akárhányszor próbáltam elcsuklott a hangom.
Fekszünk a sötétben, szagolgatja a karom. Dúdolok, hátha könnyebben elalszik.
"Próbálsz elaludni?"
"Igen."
Suttogunk
"Csukd be a szemed!"
Látom, hogy összeszorítja a szemét, aztán kinyitja.
"Sok dolgom van. Kimegyek jó?"
"Ne menj ki."
Suttogunk
Nézem a plafont és hallom, hogy egyenletesen lélegzik. Alszik.
Kislányt szeretnék. Ha még egy fiam születik az olyan, mintha megcsalás lenne.
2018. április 10., kedd
Sokat kell még tenni...
Sokat kell még sírni, hogy jó legyen.
Sokat kell még beszélni, hogy könnyebb legyen.
Sokat kell még ölelni, hogy boldogság legyen.
Sokat kell még tenni, hogy jó legyen.
2018. április 8., vasárnap
Sunset in spring with Jose Padilla
Jose Padilla a szülinapom alkalmából igazi tengerpartos szettet tolt az Akvárium teraszon. Rum és gyömbérsör megtette a hatását, kabátban lötyögtünk a lépcsőn. Nagyon jól éreztem magam, köszönöm szépen az igazi tavaszi estét, a finom dallamokat, a jó társaságot, az éjszakai sétát, az isteni pizzát és a szuper hangulatot.
I am waiting for the summer, because I want to dance without shoes.
2018. március 23., péntek
Amiről nehéz írni
Volt egy kisbabám. Január 17-én fogant, amikor "pálmalevelek" alá képzeltük magunkat. Még a tengert is meghallgattuk egy csigából. Halk volt, mert csak a kicsi csigát találtam meg, de a tenger volt az.
Aztán éreztem ahogy beágyazódik, vártam és vártam, majd vettem tesztet és akkor már együtt örültünk. Nevekről kezdtünk beszélgetni, átrendeztük gondolatban a lakást, megterveztük a nyarat.
Aztán jött a hányinger is, meg az, hogy mindig enni kell.
Aztán elmeséltem Misinek is. Mutattam hol van és simogattuk, meséltem neki arról, hogy ő is ott volt és a születéséről.
Aztán elmeséltük egy - két közeli embernek.
Aztán megfáztam. Borzalmas torokgyulladással dolgoztam, aztán elmúlt vagyis azt hittem, de makacs vírus volt és visszatért.
Március 15-én kiderült, hogy már nincs kisbabám, "kisterhességek" általában vírus miatt jutnak ide.
Lerajzoltam, ami a fejemben volt és sírtunk sokat. A náthából közben arcüreggyulladás lett, de akkor már gyógyszereztem magam, hisz nem kellett már senkire vigyázni.
Aztán Jutka azt mondta, hogy a jelenlegi és a leendő gyermekeim anyjára nagyon kell vigyázni. És ez egy fontos mondat. Sokszor mondom magamnak azóta.
2018. február 21., szerda
Utazás a legnagyobb élmény
Reggel a pékségben külföldi lányok álltak előttem. Csinosak voltak és vidámak. Kérdezgettek: ebben mi van, abban mi van. A meggyes mákos rétest nem merték megkóstolni (szerintem), a vaníliás kókuszos sütit viszont igen, és visszatették a vizet a hűtőbe, amikor látták, hogy kapnak a kávé mellé egy kicsi pohárral.
Kinnt ültek le. Biztos cigiznek vagy valami északi országból jöttek és nem hideg nekik ez az időjárás.
Eszembe jutott, amikor mi utaztunk. Ugyanígy álltunk reggeli kómában (fél 10-kor) a kávézók, pékségek pultjánál és nézegettük a csodás sütiket, kérdezgettünk ebben mi van, abban mi van és visszatettük a vizet, mert kaptunk a kávé mellé.
"Piros pokrócba burkolva isszuk az írkávét Prágában a fedett teraszon. Esik az eső, de mi már mosolygunk."
Na most a sörök is eszembe jutottak... Megyek bekapok egy kocka csokit :)
2018. február 20., kedd
"A történelem ismétli önmagát"
Jó reggelt rosszullét.
Mondtam a tegnap délutáni alvás után, majd megettem egy nagy tányér tonhalas tésztát sok sajttal.
Oda kell figyelni, hogy ne legyek éhes, mert akkor jön az a nyomás a gyomorszájnál és ezt nem akarom.
2018. február 10., szombat
A BÁBUA
Próbálok visszaemlékezni arra, amikor Misi fogant. Csak az van meg, hogy késik a menstruációm és veszek egy tesztet. Gy vidéken dolgozik, beállt nyakkal jön haza, mert nem volt jó a párnája, majd amikor orra alá tolom a pozitiv tesztet kiegyenesedik egy pillanat alatt, könnyes lesz a szeme és nagyon boldog. Visszaidézem az előző hónapot, a nagybátyám halálát aztán a temetést, amikor egy kicsit rosszul voltam a pálinkától és át is cikázott egy gondolat a fejemen, hogy esetleg azért vagyok szarul, mert terhes vagyok?!? Aztán ráfogtam az előző esti ivásra és cigizésre. (még szerencse, hogy az első két hétben nincs egyben a magzat és az anya vérkeringése). Aztán volt Mirjam meg Apuka szülinapja, orgonával és sörrel és másnap nem jött meg. Később nézegettük a képeket: Fuuuu itt már ott volt Misi, csak akkor úgy hívtuk "A BÁBUA".
2018. február 7., szerda
2018. február 2., péntek
Diéta
Egy hónap kőkemény cukor, tej és alkoholmentes diéta után ma benyomtam 4 kocka marcipános étcsokoládét. És simán lecsúszna utána még 4... Szerintem menstruálni fogok.
2018. január 31., szerda
Hamvas Béla
Tegnap írtam a virágaimról, erre ma reggel a héven Hamvas betalál a Virágszedés lélektanával. Este gyorsan meg is öntöztem őket és levagdostam az elhalt leveleket. A clivia másnéven kafferliliom hozott egy új levelet, nem is értem, át kell ültetni gyorsan. Az aloe verák gyönyörűek és a majomkenyérfa is egyre markánsabb. Mondjuk ezek bírják a szárazságot. Szóval Hamvas megint jelzett és ez jó.
2018. január 30., kedd
Szegény virágaim
A növények elhanyagolása egyfajta szelekció. Elfelejtem az öntözést, aztán megmentem a túlélőket. Morbid, de így van.
Napom
Sikítós verekedős nap van. Holnap szuperhold, fogjuk erre ugye. Érzékenyebb vagyok én is azt hiszem, a vacsorát már nem ültem végig, mert féltem, hogy a huncut gyermeket leöntöm zellerkrémlevessel.
Viszont kaptam egy mesét, főztem finomat és tervezgettem a következő rajzomat.
2018. január 29., hétfő
Terhes??
Szerintem anyósom azt hiszi terhes vagyok. Oké, hogy nem kértem alkoholos italt, és ez nyilván gyanús, de a rákérdezésre nemleges választ kapott.
"Arra gondoltam, hogy Neked csinálok egy tökmagolajos salátát fokhagymás piritós darabokkal, Fekete erdő sonka és sajt csíkokkal."
Csak nekem csinálta, de nem bántam, isteni volt.
2018. január 28., vasárnap
Legyen most már inkább tavasz
Ma úgy melegített a nap, hogy majdnem lefeküdtem hagyatt a fűbe, mint pár éve december végén a Ság hegyen. Az egy igazán meleg szilveszteri kirándulás volt, de a biztonság kedvéért vittünk pálinkát a laposban.
Most Kiskunfélegyháza parkerdő, kilátó és vakondtúrás-tenger. Misi a vakond alagútját keresi bottal, nagyon elszánt, mindegyiket kiássa, megnézi vagy megkóstolja. A nagyszülők nem így képzelték el a kirándulást gondolom, de talán lassan megszokják azt, ahogy mi hagyjuk élni és felfedezni a gyereket a felesleges programok helyett.
Szóval én csak állok és napoztatom az arcomat és élvezem a csendet. Fenyőrigók repülnek felettünk, kék az ég, friss a levegő, legalább 2 hónapja nem volt rajtam napszemüveg.
2018. január 20., szombat
Munka
És megvolt az első olyan napom a munkában, ami után tudom, hogy melyik az a része, amibe vissza kell rázódni. A valódi ügyfél felismerése és a stresszes helyzetek kezelése.
De az mindenképpen fejlődés, hogy nem aggódtam egy percig sem. Így alakult? Hát hozzuk ki belőle a legjobbat. Nem szeretnék idegeskedni semmi munkával kapcsolatos dolgon, főleg utólag nem. Kijöttem az ajtón és hazafelé már az instát böngészem vagy olvasok vagy csak nézem a héven a többi utazót és próbálom kitalálni, milyen emberek lehetnek. Kihez mennek haza és mit főznek vacsorára? Szoktak e táncolni? Ilyesmik :) ez szórakoztató
2018. január 17., szerda
Vers - Szerda esti valóság
Tengerpartra kellene menni,
Pálmák alatt szerelmeskedni,
Két kézzel homokba markolni,
Sziklán ülve hullámzást hallgatni.
A szőnyegen fekszünk kézenfogva,
A pálma árnyékot vet a plafonra.
Csigaházat teszek a mellkasodra,
Halk benne a hullámzás hangja.
2018. január 12., péntek
Ki vagyok? 1
Sokat gondolkodtam az életemen. Régen erősnek hittem magam, de mégis mindig szükségem volt valakire, aki vezet. Egyszerűbb volt beállni jó katonának, mint gondolkodni. Ha valaki valamiben jó példa volt, hajlamos voltam teljesen más dolgokban is jó példának tekinteni és szinte vakon követni.
Aztán megszületett Misi és elvesztem... Kevés jó példa volt körülöttem és féltem is.
Sok mindenben szerencsém volt és sokszor győzött az anyai ösztön. Szépen lassan felépült az a nő, aki ma vagyok. Aki már nem követ mindenféle vezetőket, hanem meghallgat másokat, majd mérlegel és dönt.
Igen. Az én életemet megváltoztatta a gyermek, de nem úgy, ahogy sokan gondolják. Más lettem, biztosan komolyabb is és a mostani önmagam sokkal jobban tetszik, mint a régi. Boldog vagyok és jó úton haladok. A gyerek és a vele érkező felelősség tanít.
Nem azt akarom mondani, hogy mindenki megtalálja így az útját, ez az én életem, az én példám.