Meg kell növesztenem a szívemet, hogy beleférjen még egy gyermek!
Szeretném megnöveszteni a szívemet, hogy beleférjen még egy gyermek!
2018. október 30., kedd
Így
2018. október 22., hétfő
Csehország
Színes ősz. Rengeteg turista. Mindenhol magyar szavak. Van amikor zavar, de van amikor örülünk neki. Beli buba a párnára, kicsi kutya a szalmára mosolyogva énekli Andi Chesky Krumlov színes tűztornya alatt. Misivel együtt is énekelnek. Véletlen Nepomuki szobor Zlata Korona kis utcáján. Aperol Spricc Cheske Budejovice Főterén. Selymes barna sör és keserű Fernet. Káposztás disznósült, knédli. Mondjuk jó hermelint nem ettünk. Gyerekkel más az utazás, ismét okosabbak lettünk és legközelebb egy kicsit másképp szervezünk, hogy még jobb legyen. Apuka is idősebb lett, hozzá is több türelem kell. Nehezen fogadja el, hogy már nem olyan könnyeden sétálgat az emelkedőn és a barátja is hiányzik, aki most nem jöhetett velünk. Jövőre egy közelebbi várost szeretnék megismerni és szállást a központban foglalunk :) Negyedszerre voltunk Chesky Krumlovban, de felfedeztük a kálváriát és végre felmentünk a toronyba.
2018. október 17., szerda
Gyerekszáj gyerekgondolat
- Egyedül voltam, de nem sírtam, mert itt volt a Szilvinagyi és Péterpapa.
- És mikor nem vagy egyedül?
- Amikor Te itt vagy.
- És amikor Apával vagy, akkor egyedül vagy?
- Akkor sem vagyok egyedül.
2018. október 12., péntek
Agresszív a gyerek
Az agresszív gyerekekben feszültség van. Elrontottam valamit? Túlságosan türelmetlen vagyok? Fenyegetőzök vagy próbálok megelőzni dolgokat? Korai volt az óvoda? Maradnia kellett volna inkább a bölcsiben? Annyira erőlteti a nagyfiúságot, hogy szinte ijesztő.
Aztán másnap teljesen komoly, mindenben ügyes, épp annyira huncut, ami még pont belefér. Neeeeem éééérteeeem!!!
2018. október 11., csütörtök
Vonatos nap
Ma munkából adódó barátnős napom van. Végre beszélgettünk, ebédeltünk együtt, de közben segítettem a fürdőszoba dolgokban is és felmértük a konyhát. Most utazom hazafelé és van időm nézelődni, telefont nyomkodni.
Vonatozással indult a nap, érdekes beszélgetést hallgathattam. Az építész ember felidézett egy régi emléket, amikor Egyiptomba utazott tanulmány útra és a 3 éves fia nem akart vele telefonon beszélni. "Nem akarok vele beszélni, mondd meg neki, hogy meghaltam!" Én ezt a sztorit már hallottam, hasított belém. Ki lehet ez az építész, aki Győrbe jár tanítani, Makovecz ki akarta küldeni az órájáról, mert vitázott és Csíkszeredára (?) tervezett egy passzív parasztházat? Ki fog derülni egyszer...
Rendszeresen járok jógára (írom le ezt egy olyan héten, amikor nem jutok el). De megígértem magamnak, hogy a jövő hetet nem hagyom ki. Úgy kell szerveznem a munkámat, hogy eljussak a reggeli órákra és akkor tuti nem marad ki.
Azt hiszem Misi beszokott az oviba, örömmel megy, nagyfiúsan viselkedik. Azért, amikor a 2. héten azzal fogadtak, hogy verekszik és beszélgessünk a pszichológussal, akkor kicsit elkeseredtem. A szívem mélyén tudtam, hogy eltúlozzák, de amikor a barátnőm sem értette igazán, hogy mi a problémám, akkor az nem volt jó. Szerencsére azóta sokat javult a dolog (bár most bekúszott egy gondolat a fejembe, hogy "na leírod aztán ki tudja mivel várnak este....").
Mindenesetre az biztosan nem igaz, hogy nem fogják szeretni/nem szeretik ezért. Minden reggel valaki elészalad, simogatják, mosolyognak rá. Látszik, hogy örülnek neki és ő is örül nekik, viszont azt hiszi, hogy vicces, ha csapkod.