Nyaralás indul

Velence hármasban.
A ház barátoké, idén is megkaptuk egy hétre a nyáron. Árad belőle a szeretet, apró mosolygásra késztető kiegészítők vannak mindenütt. Színes papírmadarak lógnak a plafonról, kis faragványok a polcon, apró kép a falon, kalapok a fogason. Egy igazi tündéri otthon, a terasz egyben a nappali, üvegezett verandás a konyha és gyönyörű zöld a fű a kertben. Érik a fekete faeper és a málna. Hűvös van, de mégis boldogan melegítem a kezem a kávéscsészémmel reggel.

Ismét egy szuper nap

Nem tudok mást csinálni, mint áradozni arról, hogy milyen csodás, okos, gyönyörű, boldog kisfiam van és milyen csodás és boldog az életem anyaként. És nem értem azokat, akik nem így élik meg ezt, akik nem a gyermek jellemfejlődését látják a bizonyos korszakokban.

Tényleg nagyfiú lett

Első hétvége nélkülem. Tényleg nagyfiú lett a gyermek és élvezi. Ja és én is élvezem.
Táncoltunk a hajóorron, igazi napsütéses nyári diszkó volt, pont olyan amire régóta vágytam. És másnap turistáskodtam is egyet a fővárosban.
A fiúk meg tök jól eltöltötték az időt a nagyszülőknél. Szóval tervezem a következő bulit.

Gyerekszáj és gyerekgondolat

Két órája alszik a fiam. Elmélkedek, kávézom. Ki neveli az én gyerekemet? A bölcsis néni aki azt mondja rá, hogy rossz, mert dobol az asztalon? A szomszéd néni, aki minden találkozáskor elmondja, hogy hallotta a hisztit?
"Misi buta Misi rosszgyerek!" - mondja magáról a fiam és nevet, de tudom, hogy a nevetés csak kifelé van.
"Rosszaság van a fejemben, mert beakasztottam a horgot a szemembe." Elhülünk aztán magyarázzuk, hogy ez nem rosszaság, hanem kíváncsiság csak jobban kell figyelni és vigyázni, amikor kíváncsian kutatunk idegen tárgyak között.
Itt a nyár és mindjárt vége is lesz. Az én okos nagyfiam nyáribölcsibe jár. Ő nevezte el így és talán úgy is éli meg, mint egy nyári tábort. Általában szívesen megy, de vannak nehezebb reggelek, olyankor fájó szívvel hagyom ott, nem biztos, hogy szeretnék szeptembertől plusz egy napot dolgozni per hét. Ha bölcsis marad, akkor meg még kevésbé.