Nyár vége

A legjobb döntésünk volt, hogy augusztus utolsó 10 napját Hetyén töltjük. Tegnap éjjel érkeztünk, de már most eltölt a nyugalom és a boldogság és igen a hála is, hogy van ez a ház és kert a kis falu utolsó utcájában. Lehet, hogy itt kell(ene) élni.
Reggel a Portugál udvarban sötétlilák voltak a hajnalkák. 100 tölcsér nyílt ki hajnalra. Most, délben ciklámen színűek, ahogy csukódnak be. Gyűrött a szirmuk, egyre jobban összehúzzák. Zümmög az egész kert, az érett fügéket csipegetik a darazsak és a csigák. Nézem a hangyákat, ahogy ijedten szaladgálnak és az esetlenül mozgó, összetapadt bodobácsokat. Szürkés fátyol szűri a napfényt, nyárvégi sóhajtozó a kert körülöttem. Nagyon jó!

Kisbaba téma

Egy pici bűntudatot érzek, mert nem beszélgetek, nem énekelek a kisbabának. Persze simogatom és várom, hogy mozduljon, de néha azt gondolom, hogy ez kevés. Illetve nem tudom, hogy mennyit kellene. Valószínűleg nincs olyan, hogy kell(ene). Tegnap zenéltünk és közben arra gondoltam, hogy biztosan hallgatja és mosolyog. És lerajzoltam magamat nagy pocakkal a tengerparton. Szeretnék sokkal többet rajzolni, az annyira nyugalmas nekem.
Most, hogy elkezdődött az augusztus és egyben a családi pihenés szeretnék egy kicsit többet hangolódni. Nyilván nem olyan egyszerű ez egy nagyobb gyerek mellett, de igyekszem.