És ma nehéz volt az elválás a bölcsiben. Nekem hozta a játékokat és nem akart az udvarra menni, aztán végül elköszönt és kiment Kati nénivel, de nem mozdult mellőle. Sírt és sokszor az ölébe akart ülni. Könnyen elaludt, mert Kati néni az ölébe vette.
Lassan egy órája alszik, itt ülök a kispadon és várom. Furcsa érzés, sírhatnékom van egy kicsit és szomjas vagyok. (nem gondoltam volna, hogy elalszik és nem hoztam vizet magamnak)
Kíváncsian várom az ébredését. Remélem örülni fog nekem.
Persze örült :)
Aztán olyan nap is volt, amikor felhívtak telefonon, hogy menjek érte, mert nem lehet megnyugtatni. Jött a cumitéma is. Kati néni, ha elfárad, akkor feladja. Vagy akkor törnek elő az igazi elvek... Nem tudom. Szerencsére Erzsi néni sokáig szoptatta a lányát és tudja, hogy nincs szükség pótlékokra.
3 nap bölcsi per hét nem a világ, de nehéz.