Végülis én nagyon szeretek kávézókban ülni, fröccsözni vagy limonádézni (vagy kávézni), enni valami finomat és beszélgetni. Szeretem a kedves helyeket, ahol jó zene szól a háttérben, szép bútorok vannak, jók a színek és mosolygósak az emberek és rengeteg citrusfélét pakolnak a limonádéba. Szeretek elszívni egy fél szál cigit és pokrócba burkolózva ülni a járdára kirakott széken. Megszagolni a virágot az asztalon és beszélni és hallgatni, beszélni és hallgatni. Aztán autózni haza, tetőablakon csillagot nézni, jó zenét hallgatni halkan aztán hangosan. Barátság. Ahol nem kell kérdezni, mert úgyis tudod és úgyis tudom. Köszönöm, hogy megfogalmaztad ezt, nekem nagyon jól esett.
Várom a következőt.
2018. május 16., szerda
Barátság
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése