És mindig újra kisüt a nap

Azt hittem könnyű lesz visszajönni Budapestre, de nem volt az. Gy lelkesen kezdte el szeptember 2-án a munkát az új helyen, én meg elképzeltem a következő pár hónapot. Lazáztam néhány napot, éltem a szabad életet, aztán jött a péntek és a szombat és ketten maradtunk Misivel és én egyedül az első ovi hét utáni örjöngés problémájával, amit nem tudtam kezelni.
Rettenetes dolgokat csináltam és ami rosszabb folyamatosan gyűlöltem a gyermekemet. Nem tudtam elfelejteni a haragot akkor sem, amikor már aranyosan sétálgatott mellettem és szófogadóan fogta a kezemet. Megijedtem magamtól.
Aztán a laza nagycsaládos hétvége után egy másik ember lettem és szerdára egészen összenőttünk Misivel. Igyekszem tartani ezt a szeretetteljes hangulatot, remélem sokáig sikerül.