Nem!!!

Nem, nem leszek türelmes és nyugodt hangú, amikor belül szétrobbanok. Igenis kimutatom a dühömet a fájdalmamat, mert ezek is érzések. A világ nem egy cukorpalota ahol mindig mindenki mosolyog, a mama mindig kedves és nyugodt bármi is történik. Van, hogy hangosan, ingerülten szólok a gyerekemre, amikor valami már sokadszor történik. És ha ez nem tetszik a külső szemlélőnek az engem nem érdekel és magyarázkodni sem akarok.
Viszont nem haragszom az észrevételért, mert elgondolkodtam néhány dolgon. Ma megtanítottam Misit a párnába fejelni és a párnába kiabálni, mert ez szuper a feszültség levezetésére. És egy ovisban pontosan annyi feszültség van, mint egy felnőttben. Sőt, sokszor több!